Kedves Ex Hitesek!

Most hozzátok szólok akik valaha a Hit gyülekezetéhez tartoztatok de vélt vagy valós sérelem ért, esetleg csak szimplán megfáradtál, úgy hitted, hogy egyedül közösség nélkül is meg tudod élni a hitedet, amiről ha őszinte vagy már tudod, hogy nem működik.

Nem azért teszem mert felkért volna rá valaki, hanem Isten helyezte a szívemre, hogy kapcsolatot építsek ki veletek. Sajnos tudom saját tapasztalatból, hogy milyen az ha valaki elhagyja a gyülekezetet és min megy keresztül. Tudom nehéz visszatalálni az atyai házhoz, mert a gyülekezet elhagyása nem pillanatnyi felindulás következménye, hanem hosszú mérlegelés és vívódás előzi meg. Nem papolni szeretnék, mert az nem segít, sőt nincs nálam a bölcsek köve sem, csak a tapasztalat, hogy én is elhagytam a gyülekezetemet és imádkoztak értem bár ezt nem tudtam és visszataláltam mint a tékozló fiú. Eljutottam egy pontra, hogy legyen vége és én vissza megyek. Nem érdekel ha senki nem leszek és mindenki megvet de akkor is visszamegyek. Amikor pedig ezt megtettem akkor kegyelmet kaptam és nagy szeretettel fogadtak. Pedig nem érdemeltem meg.

Miért is marad ki valaki a gyülekezetből?

• vélt vagy valós sérelem

• lázadás a szolgálók ellen

• más gyülekezetet találtál ami szerinted jobb

• bűnbe estél és nincs erőd felállni

• társválasztás miatt

• megfáradtál

• hamis tanokba kezdtél hinni

• azt hitted, hogy otthon magad is meg tudod élni a hitedet

Egy biztos, hogy elszakadtál a tőről amire rá lettél ültetve és nem vagy a helyeden!

Ahhoz, hogy hiteles legyek előttetek elmondom az én történetemet. Nagyon bánom, hogy ez megtörtént de ha ezzel segítek másoknak akkor felvállalom.

17 éven keresztülrendszeresen jártam ki az utcára evangélizálni de már a kommunizmusba is sokszor kint voltam és nagyon szerettem embereket menteni, hiszen ez volt a szolgálatom amit kaptam Istentől. Az utolsó két évben már dicsőség Istennek 30 fős evang. csoportot vezethettem. A csoportban volt egy hölgy aki nagyon rámenős volt és néha nagyon kellemetlen helyzetbe hozott. Ez persze eljutott egy pásztorhoz is de már hamis információként. A pásztor odajött hozzám egy szerdai napon és közölte velem, hogy parázna vagyok, mire én mivel tudtam, hogy nem igaz ezért viccesen megjegyeztem, hogy de jó, hogy szóltál nem is tudtam róla. Persze ő ezt nem tartotta viccesnek. Végül azon a pénteken lefújtam az evangélizációt és vasárnapon nem mentem a gyülekezetbe mert más elfoglaltságom volt. Erre felhívott egy másik pásztor aki alá voltam rendelve evangelizálásilag és mosta a fejemet egy órát, hogy ne hagyjam el a gyülekezetemet. Akkor ez eszembe se volt még. Ezt követő hétfőn a pásztor aki megvádolt bocsánatot kért, hogy téves információ alapján vádolt meg és ne haragudjak. Persze, hogy nem haragudtam. Végül a hölgy aki miatt indult az ügy egy csomó hazugságot mondott és a második pásztor és egy nagy vezető berendelt és elbeszélgetett velem. Nem kívántam védekezni mert nem nekem kell megvédeni az igazamat. Az eredmény az lett, hogy megtiltották, hogy többet kimenjek evangélizálni. Az evang. csoport tagjai nagyrészt elfordultak tőlem és még a köszönésemet se fogadták. Persze ez nagyon fájt és nagyon szenvedtem miatta de elviseltem. Leginkább azt viseltem nehezen, hogy bár a gyülekezetbe az volt a téma, hogy evangélizáljunk, de én ezt nem tehettem ha engedelmes akartam lenni. Igaz ez a tiltás Biblia szerint se volt értelmezhető parancs.

Még jártam egy évet és egyszer elmentem a Krisztus Nagykövetsége Gyülekezetbe egy alkalommal. Az afrikai vezető „utólag nem nevezném pásztornak” odajött hozzám és bár még soha nem látott de azt mondta ami a szívem mélyén tövis volt, hogy „Isten azt mondja, te ahol most vagy ott nem evangélizálhatsz, de gyere hozzánk és embermentővé válhatsz”. Az ördög jól tudta mire vágyok és felhasználta ezt a vezetőt. Sajnos több évtizedes kereszténységem ellenére bedőltem és azt mondtam ez Isten szava és itt a helyem. Ekkor elkezdtem hibát hibára halmozni és a Hitgyülekezet tagjainak akiknek megvolt az e-mail címe levelet küldtem, hogy elmegyek a gyülekezetből és leminősítettem a Hit gyülekezetet sajnos és nem vagyok büszke arra amit írtam. Majd ezt követően egy fórumba több vezetőről és még a Sándorról is írtam. Nagyon szégyenlem és nagyon megbántam. (amint elhatároztam, hogy visszajövök ezt a beírást leszedettem és az érintettektől bocsánatot kértem és ők megbocsájtottak)

Szóval nagyon mélyre jutottam sajnos. Tehát jártam az afrikai gyülekezetbe és oda követett az a bizonyos hölgy is aki miatt indult a lavina. Bár a Hit gyülekezetbe most már látom volt egy védelem a vezetők imái miatt és bár sokat próbálkozott a hölgy de mindig sikerült ellen állni hála Istennek.

Viszont ott az afrikai gyülekezetbe ahol kiderült, hogy már a pásztor se élt együtt a feleségével több éve, sőt barátnője volt és a paráznaság erősen jelen volt az afrikaiak között valamint drog árus, stb. Vagyis a bűn erősen jelen volt. Így egy újabb ostrom alatt sajnos én is erőtlenné váltam és elestem. Már lelkiismeret-furdalásom se volt. Már nem volt erőm talpra állni, teljesen elerőtlenedtem és egy nem mindennapi esemény kellett ahhoz, hogy észre vegyem, hogy rossz helyen vagyok. Egy esti alkalmon amit ők virrasztásnak hívtak, de 22 kor kezdődött és éjfélkor már vége is volt. A vezető nem nevezném pásztornak megjegyezte, hogy nem szaporodunk ez miért van? Mire én megszólaltam, hogy azért mert te se élsz szentül és mondtam mi még a többi bűn ami ott előfordult. Mire megkért, hogy menjek ki. Felálltam és elindultam és vártam a liftre de már jött is ki 3 afrikai kettő lefogott és egy pedig szétverte az arcomat és a karomat. Közben bent is az ajtóhoz állított valakit a vezető, hogy nehogy valaki kijöjjön és segítsen. Végül a mentő vitt el és műtötték a kezemet és két csavar van benne és a vád az afrikai ellen súlyos testi sértés. Ekkor vettem észre, hogy nem jó helyre járok. Nekem ilyen drasztikus esemény kellett, hogy észre vegyem, hogy itt a fertő van és nem Isten háza. Ezt követte nyolc hónap amikor sehová nem jártam és azt vallottam, hogy meg tudok én állni és keresztény maradni magam is de ez egy folyamatos leépülést jelentett. Persze ekkor azért megnéztem egy pár gyülekezetet de mind aludt és a bűnt nem nevezték a nevükön, sok vezetővel beszélgettem és mondtam, hogy a bűnt nevén kellene nevezni de azt a választ kaptam, hogy akkor nem jönnének az emberek. Sajnos csak rossz véleményem lett a gyülekezetekről nagyon kevés kivételt leszámítva.

Hiányzott nagyon az Atyai ház és számtalanszor irigykedve néztem azokat akik mentek alkalomra a Hit Gyülekezetbe. Ugyan ha Hitessel találkoztam azt mondtam a tesóknak, hogy nekem így nagyon jó de ebből semmi nem volt igaz. Közben elkezdtem járni az unokatestvérem cégéhez és ott csupa tesók dolgoztak akikről megtudtam, hogy még imádkoznak is értem. Egyre többször találkoztam tesókkal és mind azt mondta, hogy várnak és örülnének ha visszamennék. Volt, hogy megláttam, hogy jön egy tesó az úton távolabb és direkt másfelé mentem, hogy nekem ne papoljon, mire a másik irányba is tesóval találkoztam aki még rámenősebb volt. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy mindegy mit teszek minden csatornán az jön le, hogy vissza kell mennem. Persze nagyon féltem, hiszen tudtam, hogy mi rosszat tettem és tudtam, hogy nagyon meg kell alázkodnom és bocsánatot kérnem és ettől nagyon féltem. Az utolsó lökést az adta, hogy találkoztam a Cerkával és azt mondta „ Hoffy ezzel mindennek vége? Te hiába mentettél embereket és itt feladod? Semmit nem ért így a szolgálatod mert az lett a vége, hogy elhagytad az Urat és ez csak a pokolra jó.” Nagyon megrémültem és elhatároztam, hogy mindent lerendezek. Írtam egy levelet a pásztornak aki megtiltotta, hogy evangélizáljak. Nagyon megaláztam magamat előtte és úgy kértem bocsánatot, de előtte az unokatestvéremnek odaadtam a levelet mire ő azt mondta, hogy itt meg itt írjam át. Az olyan levél volt amin már nem a földön hanem a föld alatt csúsztam de megcsináltam és elküldtem. Ennek a következménye az lett, hogy vissza mehettem hála Istennek a Hit gyülekezetbe. Több hónapig gyógyított az Úr az alkalmakon, minden nekem szólt. Szégyelltem de nem tudtam megállni, hogy néha könny ne szökjön a szemembe hiszen éreztem, hogy újra kegyelmet kaptam. Megtudtam közbe, hogy külön testvérek imádkoztak értem néha csoportosan is. Dicsőség Istennek értük. Most nagyon szeretem az Urat és a gyülekezetet. Szeretem a vezetőimet és nagyon hálás vagyok értük és nem vádolom őket hanem imádkozom értük. Tékozló fiú voltam de visszamehettem az Atyai házhoz. Megdöbbentett az az öröm ahogy láttam, hogy testvérek örülnek annak, hogy visszamehettem. Persze vannak aki továbbra is elfordulnak tőlem de ők a nagyobb testvér és remélem egyszer ők is megtérnek. Addig bár fáj de elviselem a megvetésüket. Viszont én nagyon boldog vagyok és bár tudom, hogy probléma van itt is de nem ezekre nézek hanem arra, hogy újra kegyelmet kaptam dicsőség Istennek. Látom a hibákat de nem kiteregetem hanem imádkozok értük.

Tehát ez a saját történetem és lehet, hogy Ti sokkal különbek vagytok és sokkal nagyobb sérelem ért, vagy nem jutottatok ilyen mélyre, de jó ha tudjátok, hogy ez a gyülekezet vár haza és itt a Ti hazátok. Vár az Atyai ház és vár az Atya és várnak a testvérek, lehet, hogy nem mindenki fog örülni neked de ne azokra nézzél hanem arra, hogy az atya és sok testvér boldog lesz ha meglát. Persze visszajönni nem egyszerű, mert meg kell bánni azt a rossz döntést amikor elmentél, vagyis elismerni, hogy hibáztál és megalázkodni. Nem vádolni senkit csak magadat és magadat megalázva bocsánatot kérni az érintettektől és a vezetőktől.

Tudjad, hogy a gyülekezetünk állapotáért mi nagyon is felelősek vagyunk akik elhagytuk az atyai házat. Mi romboltuk a hírnevét és a viselkedésünkkel rossz példát mutattunk azoknak akik felnéztek ránk. Lehet, hogy észrevettük a hibákat és nem imádkoztunk az érintettekért hanem kibeszéltük. Vagy a vezetőinkről rosszat mondtunk és ezzel romboltuk a gyülekezetünket. Lehet, hogy emberileg igaznak is tűnt amit tettünk de Isten előtt utálatos.

Végül azt kérem, hogy ne várj hanem bátran keressél meg és szívesen beszélek veled. Ha neked úgy könnyebb akkor csörögj rám, vagy küldj egy sms t és felhívlak amint tudlak. Isten a szívemre helyezett titeket akik még távol vagytok és szívesen megszervezem a találkozókat a vezetőkkel, a visszatérésedet csak térj meg és gyere vissza az atyai házhoz. Jézus nagyon hamar jön és ott fog keresni ahová állított. Nincs az a sértés, az a félreértett helyzet vagy megaláztatás ami megérné, hogy távol maradj az atyai háztól és akár a Mennytől.

Lehet, hogy te csak egyszerűen kimaradtál akkor is keressél meg mert segítek, a visszaépülésedben és hogy újra pásztori tekintély alá kerülhess. Várunk és ami fontosabb Jézus is vár rád.

Vagy a társ választás vitt egy rossz irányba az se baj, csak ismerd el, hogy hibáztál és magadat megalázva gyere vissza vár az Atya.

Higgyétek el nagyon nagy öröm újra itthon és nagy öröm ha újra szeretnek és öröm újra az együtt lét a testvérekkel.

Hoffmann András

06 70 531 8759

info@hoffy.hu

Minden jó-szándékú hozzászólás megmarad, de aki ezt a felületet a gyülekezet mocskolására használja, vagy azoknak a szédítésére akik szeretnének visszajönni, azokat törlöm!